DÉLUTÁNI TÖRTÉNETEK
Antarktiszon
Szabó Róbert Csaba utolsó frissítés: 18:00 GMT +2, 2006. március 20.Miközben modellt állsz a könyvhöz, eszedbe jut, hogy arról beszéltem, K.-nak miként nőttek meg fokozatosan, észrevétlenül a mellei, és ezt hogyan kellett úgy ábrázolni, hogy senki ne tudjon róla rajtam kívül.
Valamelyik nap azt kérdezted, hogyan válik fokozatosan mellékszállá K., én meg nem tudtam válaszolni, zavaromban azokat a képeket kezdtem nézegetni, amelyek azt ábrázolják, a szív hogyan hagy ki néha, és közelebb kellett hajolnom, sőt kölcsönvettem szemüvegedet is, mert látásom néhány éve, te is tudod, romlani kezdett, úgy néztem meg azt az illusztrációsorozatot, és még csak nem is sejtettem, hogy pontosan ezzel a tekintettel válaszolok kérdésedre, és amikor felpillantottam, tudni lehetett, valakinek kettőnk közül megállt a szíve.
Ezért aztán a következőket találtam ki neked rajzolás közben, hogy lásd, mi lesz a mellékszálak sorsa: ha valakit csak úgy ott hagynak az Antarktiszon, akkor egyre többet gondol arra, hogy azon a reggelen, amikor a tárgyakban megindultak a nedvek, és kilépett a konyhába, K.-t találta ott, aki három óra ismeretség után szelíd csendességgel adta meg magát, hogy reggel aztán föllapozza anatómiakönyvét, hogy kedvére belemélyülhessen a szív működésének tanulmányozásába.
Lehet, hogy mégsem K. ült ott a konyhában, és állandóan összekeverem mindenkivel, ne haragudj rám ezért.
Mert néhány napja
dobozaimban kutakodva fedeztem föl K. anatómiakönyvét, amihez ő állt modellt, és ekkor azon kezdtem el gondolkodni, hogy ha a testet egyenlően fel tudnánk osztani, akkor minden valószínűség szerint azt kellene megállapítanom, hogy hat testrész van a világon, az egyik én vagyok, a másik ez a darab, amit kivágnak belőlem, vagyis te, a másik négyet viszont lehetetlen nélkülük, nélkülünk felsorolni, mint ahogy egy hat kontinensből álló világ is leírhatatlan lenne, ha az Antarktiszt kihagynánk.
Ott áll az Antarktiszon K., pont olyan hideg.
Ráadásul azt még nem is mondtam el, hogyan értem ki a konyhába egyik reggel, pontosan azon a reggelen, amikor kint megindulnak a nedvek a tárgyakban, és minden alácseppen, pontosan így értem ki, az álmatlanságból a reggeli riadalomba, mostanában így alszom, csak te tudod, miért, és azon a reggelen K. ül az asztalnál felhúzott térdekkel és az anatómiakönyvét olvassa.
Lehet, hogy mégsem K. ült ott a konyhában, és állandóan összekeverem mindenkivel, ne haragudj rám ezért, van, hogy K.-nak szólítlak, pedig nem ő vagy.
Miközben modellt állsz a könyvhöz, eszedbe jut, hogy arról beszéltem, K.-nak miként nőttek meg fokozatosan, észrevétlenül a mellei, és ezt hogyan kellett úgy ábrázolni, hogy senki ne tudjon róla rajtam kívül.
Egy könyvet lapozni,
amiben pontos rajzokat találhatsz K. testéről, vonaláról, lábáról és combjáról, amelyek rendkívül hosszúak, pontosan ezért kiválóan alkalmasak mindenféle szenvedély ábrázolására, bár az anatómiakönyv szerkesztői általában visszadobják ezeket a rajzokat, szóval ha ez a könyv kerülne a kezedbe, egyértelmű, hogy a lapozás most már saját tested vonalait, lábadat és hosszú combodat fordítná elő, mint ahogy valójában nem is K.-ról beszélek neked egyfolytában, hanem rólad, és pontosan úgy, ahogy egy könyvben haladsz az első illusztrációktól az utolsó fele, fokozatosan távolodok el K.-tól és érek el hozzád, vagy: amikor K.-ról készítek rajzokat, te vagy a modell.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!