I. RÉSZ
A szív-optimalizálás szakaszai
Szabó Róbert Csaba utolsó frissítés: 15:03 GMT +2, 2005. október 19.Két dolog érdekel igazán: az állapot térmodell alkalmazása az irányításelméletben és a pina. (ismeretlen szerző)
A házat, amikor még senki nem tudhatta, mi az, ezelőtt egy évvel szereztem, pontosan akkor, amikor kéjutazást szerveztünk Kával, és leugrottunk a tengerpartra. Ott hevert a parton, és fölvettem, megtörölgettem a pólóm aljával, majd zsebre vágtam. Ká pár lépésnyire feküdt tőlem, semmit sem szóltam, leheveredtem, és behunytam a szemem.
Emlékszem, előtte még elkértem a napszemüvegét, hogy eszébe jusson: az enyémre valamelyikünk rálépett a hotelszoba fürdőjében. A doboz dupla (redundáns) táppal van ellátva és (bár belülről még nem néztem meg) kívülről elég masszív darab. Tesztelni még nem volt módom, de remélem a belső sem lesz rosszabb majd, mint a külső volt első ránézésre...
Cével azon a helyen találkoztam, ahol a tenger hullámai hozzáérnek a mólóhoz. Mondjuk, nincs más olyan hely, ahol ne érnének hozzá, én mégis ragaszkodni szeretnék ehhez a körülíráshoz, mert egy nappal később pontosan ezekkel a szavakkal jellemeztem az esetet.
Huszonhét percet beszélgettünk, ami eggyel több a szerencseszámomnál. Nem gondoltam baljósnak a dolgot, inkább valami olyannak képzeltem el, ami továbblépést jelent az állandósult elemek közül, és egy rejtett fájlba, természetesen a Cé meghajtón rögzítettem, hogy megváltozott a szerencseszámom. A rejtett fájlt csak most, egy teljes év elmúltával találtam meg, szomorúan konstatálva, még mindig a huszonhat a kedvenc számom. Elég szánalmas...
Write backre átállítva a filekeeper (erről töltöm vissza az adatokat) NFS-en keresztül az addigi pár tíz Mbps helyett jóval korrektebb, 60-80 Mbps-es sebességet tud produkálni (egy Intel Pentium II 300-asról van szó...).
Mindazonáltal Cé pontosan arról beszélt, amit magam is szívesen hallgattam: a távvezérlés elméleti és gyakorlati kérdéseiről egy testi érintéseket kizáró kapcsolatban. A távolsági kapcsolatok irányítására egy külön elméleti rendszert dolgozott ki, melynek központi gondolata a pina és a farok meg nem érintése. Ha ez a feltétel optimalizálódik, akkor a távolsági kapcsolat fönntartása fél méterről, azaz ötven centiméterről is megvalósíthatóvá válik, és a szív nyugodtabban ver.
Tegnap optimalizálódott a kapcsolatom Kával, ma pedig arra ébredtem, hogy a házamat semmiképpen sem tudom tovább vonszolni. A rackből való kiszerelés után némi mozgatással és memóriacserével sikerült elérnem, hogy 10 indításból körülbelül 1-2-szer el is induljon, ami nem kifejezetten jó arány.
A bootolás így tizennyolc percet vett igénybe, legközelebb elő kell készítenem egy indítólemezt, bármi megtörténhet. A fórum, ahol találkozni szoktunk, teljesen üres. Szétnézek, bejárom az összes alrendszert, semmi frissítés, egyedül vagyok. Kinézek az ablakon, még félhomály van, a főtérről behallatszik az áthaladó buszok tülkölése, valóságos kikötő ilyenkor, hajók futnak be, motorosak és evezősök, ránézek az órára: 5:41 am.
Fölkelek, belelépek a szállodai papucsba, az visz le ma kora reggel a partra. Végigcsattogok a betonon, onnan lebillenek a homokba, bokáig. Ki kell keresni, lapozok tehát, hová lenne jó lerakni. Végre megtalálom, és oda dobom.
A ház ott hever tőlem néhány méterre, a homokban, mintha ledobták volna.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!